Menekültek dala
A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat
Dús legelõk, mezõk váltják fel a lombos fákat
Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról
Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból
A kormány azt üzente, maradjunk otthon
A férfiakra szükség van a fronton
A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom
Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták
Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát
és most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
Félelem, rettegés és remény az arcokon
Fegyverem a sárban, futok az üldözõk elõl
Gyáva voltam, mert nem lõttem
Elszöktem a harcmezõrõl
és most így haladnak együtt a menekültek az országúton
Békés tájak kísérik õket útjukon
A távolban mögöttük füstölgõ házak
Az otthonaik már lángokban állnak
A gyûlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon
