Búcsú
Nézd, milyen vakító az õszi napsugár
Kis mezõn bánatunk teríti szét
Pár napra visszatért a nyár
Rettegve várjuk a búcsú közeledtét
élvezzük a langyos szellõt
A haldokló természet utolsó leheletét
Ma az éjszakát együtt töltjük el
Az eget fürkészve fekszünk a mezõn
Mondd, a csillagok mit árulnak el?
De holnap a bolygó más-más oldalán
újra egyedül tekintünk fel
Búcsúznunk kell e nap nyirkos hajnalán
Csókkal ébresztesz fel
Indulnom kell
Könnyek nélkül nem múlik el a búcsú
