Filmek
újra mélységes bánat önti el a szívemet
Ahogy tehetetlenül nézem a történéseket
Megváltoztatni semmit nem tudok
Csak véleményt mondhatok
úgy kísért mindannyiunkat saját gonoszságunk
Valaki próbál küzdeni ellene, valaki gondosan palástolja
Magasztos eszmékkel, szeretetrõl, igazságról beszélnek
Istennek képzelik magukat, közben a saját tükörképüktõl félnek
Az erõt tõlünk kapják, tõled, tõlem és tõle
Nemzeti színû lobogókkal csavarják a holttesteinket körbe
újra egy generáció lehanyatlóban
Kik életet adtak másoknak, és reménykedtek az újban
A valós szenvedések, miket átéltek
Az újaknak már csupán filmek
Biztonságban, kényelemben, csak peregnek a képek
A dühöt már nem tartják vissza az emlékek
Csak akkor fogjuk észrevenni
Amikor közelrõl érezzük meg a halál szagát
Amikor felfedi valós arcát
Amikor egyetlen lövés, robbanás
Elpusztít minden álmot, valóságot
és mindaz, mi számunkra kedves
Nem számít többé már
