Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen szarva.
és legyen attól rendbe' minden
Hogy esik az esõ és - attól - frissen
Kinõtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város
és te is új legyél benne
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé
Ki a könnyekkel, kifelé!
érezd, hogy lehet, hogy most vagy
és nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bõrödbõl a nõdre egy ködmön
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg
Hátha igaz, hogy felõled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál
Hadd használjon el, amit hordtál...eddig
Hadd álljon meg benned az élet
Hogy megkérdezd: "élet, mi végre kérlek
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél
Tisztellek, küzdesz, meg minden
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra
Csak a kezedben a dáma párra
Hogy megemeld ismét a tétet
és nyerjél még egy pár évet
Csinálj még egy pár dolgot
Amit valaki fontosnak mondott"
