Nézlek Téged egy idõ óta,
Valahol a semmi partján állsz.
Napjaid, mint lejtõkön labda,
S visszautat sehogyan, sehogyan, sehogyan nem találsz.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
életre ítélt egy zörgõ éjjel,
Perceid, mint riadt vadlovak.
S nem azért oltják le a villanyt este,
Hogy számolgasd a csillagokat.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Mindig olyan ajtók elõtt álltál,
Amik mögött sosem vártak Rád.
Miért nevelt fel, meg a piszkos utca?
Szavaidat ott tanulta szád.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Valakinek mindig útban voltál,
Elrúgtak, mint egy papírdobozt.
Saját képeden sokszor tanultad,
Hogy az élet olykor pofonokat oszt.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Jó szavaknál sosem melegedtél,
nem zenélt Neked a szeretet.
Amikor meg épp eszmélni kezdtél,
Elengedték már a kezedet.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
árnyékod áll Mögötted, más senki.
Az is csak, ha szembesüt a Nap.
Nem látod, mert az arcodra van írva,
S kinek szeme van, az elolvas.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Indulnál, de nem tudod, hogy merre.
Nevetsz, hogyha öklöd ütni kész.
Nehéz szaladni a széllel szembe'.
S a tér illata édes, mint a méz.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Szíved, mint az óceánok mélye,
Sötét s né
