Hát hogy is kezdjem
oh hogy mondjam el?
Hisz aki megérthetné
az nem felel,elragadta
öt a dölyfös éjkirály
ki ezer éve már
a szerelemre vár.
Refrén:
Elragadta,megszerezte,
Szerelemlánccal megkötözte,
de a szive csak az enyém.
Fényes urak,ha nem tudnátok,
Két ember kell a boldogsághoz,
és ö már csak az enyém.
A felkelö nap fénye
eltakart,a féltékenység
ugy a szivembe mart,
Hisz oly hatalmas, fényes
a völegény,hát hogyan szállhatnék
harcba véle én.
Refrén
De azért én nem adom fel,
Történjen ugy,ahogyan kell.
Mert az én mesémben
a hösök gyöznek,a két szerelmes
egymásé lesz,ezért én nem adom fel.(2x)
Refrén
