1. Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében,
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
R. Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól,
Akkor is megyek, ha nem akarok,
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
1., R.
